A levesteknõs

Chelonia mydas (Linneus, 1758)

A tengeriteknõs-félék formagazdagságának csúcsideje 135–23 millió évvel ezelõtt tetõzött Ahogy a kontinensen élõk, úgy a tengeri teknõsöknek is vissza kell térni a szárazföldre tojásai lerakásához. Itt a nap melege kelti ki a földben elásott tojásokat.

Az Ascension sziget vulkanikus eredetû, kevés zöld növénnyel, annál több fekete kõzettel. Elsõ ránézésre nagyon barátságtalan környezet. Tengerpartja viszont homo-kos, ami ideális a teknõsök fészkeléséhez.

A levesteknõs (Chelonia mydas) kedvelt tojásrakó helye ez a homokos part-szakasz. Nevét az emberi étkezés szokásának köszönheti. Az ebben a környezetben élõ emberek kedvelik a teknõsbõl készített eleséget. Fõleg levesek készítésére használták. A korabeli hajósok pedig, mint eleséget vitték magukkal. Így a hosszú tengeri utakon is volt friss hús, hiszen a teknõs sokáig életben maradt a raktárban. Pillanatnyilag nincs a kihalás szélén, mégis szükséges a fészkelõ helyek óvása. Egy fészek 40–50 tojást is tartalmazhat, mégis jó, ha egy fióka megéli a felnõtt kort!

Egész nap a partközelben úszkálnak, majd alkonyatkor közelítik meg a partot. A tengeriteknõsök este rakják tojásaikat, így kevés ellenséggel kell számolniuk. A partra másznak feljebb, mint az árapály zóna. A szárazon nagyon nehezen mozognak, sok pihenõt tartanak, mire elérik a víztõl kb. 30 méterre levõ fészkelõ helyet. Azonnal elkezdik a fészket ásni, elõször az elülsõ úszólábaikkal, majd a hátulsókkal folytatják. Egy fészek ásása kb. 30–45 percig tart. Az elsõ tojásokat 5–15 másodpercenként követik a többiek, elõfordul, hogy egyszerre kettõ pottyan a gödörbe. Kerekek és elefántcsont színûek. A mintegy 45 perc alatt 60–70 tojás kerül a fészekbe. A nõstény lábai segítségével betemeti a fészket, majd testével is elsimítja annak felszínét. A teljesen kifáradt nõstény visszamegy a tengerbe, hogy pár hét múlva ismét fészket rakjon. Egy szezonban általában 2–3 fészekaljat is tojik, majd legközelebb 2 év múlva tér vissza.