MÓR TEKNŐS (Testudo graeca)
Linnaeus 1758

A mór teknős külsőleg nagyon hasonlít a görög teknőshöz, mégis egyértelműen megkülöníthetők az alábbi eltérések alapján: a mór teknős farok feletti pajzsa osztatlan, farokcsúcsán nincsenek nagy pikkelyek, combján jól fejtett sarkantyúk vannak. Páncélja simább, 20-22 cm, hátulról kupola alakú és kerekded. Európában két, földrajzilag elkülönülő alfaja él. A T. g. graeca feje feketével szegélyezett sárga, a Pireneusi-félsziget déli részén, és Észak-Afrikában él. A T. g. ibera fejteteje feketés, mellső lábán nagy, sötét pikkelyek találhatók, elterjedési területe Szicília tengerpartja, Olaszország déli része, a Fekete-tenger partja és a Balkán keleti része. Kedveli a száraz területeket, a ritkás erdőket, sokszor a görög teknőssel él együtt, de legjobban a homokos területeket szereti. Téli álmából márciusban ébred fel és rögtön megkezdi a párkeresést. Szárazföldi életmódot folytat. Reggelente napozik, majd a hőség elől árnyékba vonul. A párzás áprilisban zajlik, majd a nőstény közel 10 cm-es gödröt ás napsütötte, laza talajba, és ebbe rakja le 2-7 tojását júniusban. A kicsik szeptemberben kelnek ki, hosszuk 2-3 cm. Még ugyanebben az évben újra tojásokat rakhat. Októberben a laza talajba ássák magukat és ott telelnek át. Általában növényekkel táplálkozik, de állati eredetű élelmet is magához vesz. A populációk nagyon megfogyatkoztak az állatok befogása és terráriumban tartása miatt. Védelmét ma a Washingtoni Egyezmény biztosítja.

Forrás: http://www.reptile.hu/petya/morteki.htm